Az utolsó szombathelyi villamoskocsi és a szombathelyi villamosvasút (SZVV) útvonala

A Smidt Múzeum udvarán elhelyezett utolsó szombathelyi villamoskocsi közlekedéstörténeti emlék, a város múltjára nézve különös értékkel bír. Magyarországon, Szombathelyen az országban harmadikként indult meg a villamosközlekedés 1897. június 4-én. Ez is bizonyítja, hogy a kiegyezés utáni gazdasági fellendülésnek és polgári fejlődésnek köszönhetően a korabeli Szombathely a monarchiabeli Magyarország egyik legmodernebb városa volt.

Szombathely a századfordulón méltán kapta meg a „Nyugat királynője” elnevezést, hiszen a város jelentős fejlődésen ment keresztül ezekben az években. Ennek legékesebb példája, hogy az akkori Magyarországon – Budapest és Pozsony után – harmadikként, vidéken pedig elsőként indult meg a villamosközlekedés, s egészen 1974-ig, azaz közel 80 éven át üzemelt.

Az utolsó szombathelyi villamost a Ganz gyár 1927-ben eredetileg benzinmotorral gyártotta és Budapesten üzemeltette áramszünet és felsővezetékek karbantartása idején. 1940-ben villamos pótkocsivá alakították át. 1951-ben a Fővárosi Villamosvasúti Főműhely Vállalatnál 1000 mm-s nyomtávolságú villamos motorkocsivá építették át a Szombathelyi Villamosvasút Vállalat (SZVV) részére majd az ünnepélyes átadásra 1951. december 20-án került sor.

A villamosba Siemens-Schuckert-féle „D.45” típusú 550 V egyenfeszültségű vontatómotort építettek be. A kocsi tetején Fischer típusú volt a líra áramszedő. A homlokfalakon lévő kétizzós fényszóró elől fehéren, hátul pirosan világított. Az utasteret a peronoktól egynyílású, görgős tolóajtókkal választották el. Az ablakok felett hirdető keretek voltak. A vaslemez-borítású kocsiszekrény belsejét fával burkolták. A 7500 kg önsúlyú jármű 47 fő befogadására volt alkalmas. A homlok és oldalfalak alsó részét sárgára, a felsőt fehér színűre festették. Közöttük, az ablakok alatt sötétbarna csík húzódott, a kocsi teteje pedig csokoládébarna színű volt, mint ahogy az alsó részek is, a lépcsők, a kerekek védőkeretei, a lökhárító és a csapóajtók. Az SZVV 1-5 pályaszámú ugyanezen jellemzőkkel rendelkező, 5 db villamoskocsija közül csak ez az 1-es pályaszámú kocsi maradt meg, amelyet 2007. július 11-én a Szombathelyi Szépítő Egyesület kezdeményezésére és a Vasi Volán Közlekedési Zrt. közreműködésével szállították át, az egykori nyomvonala mentén lévő Smidt Múzeum udvarára.

A szombathelyi villamosvasút indulásának évében a várható forgalmi igényeknek megfelelő útvonallal rendelkezett, hiszen a vasútállomás és a püspöki iskola között biztosította a kapcsolatot a belváros fő helyszíneit (pl. Oktogon, Vasvármegyei Kaszinó, Sabaria kávéház) is érintve. Ezt az útvonalat 1900-ban hosszabbították meg egészen a Szent István parkig, érintve az evangélikus templomot és a mai Kálvária utcán a gyalogsági laktanyát is. A vonalhosszabbításnak köszönhetően a vasútállomás és a Szent István park között közvetlen közlekedési kapcsolat jött lét, s a vonal hossza 2058 méterről 2916 méterre nőtt meg. Ez később, 1904-ben már 3026 méter lett, a vasútállomás környékén történt átépítéseknek köszönhetően.

A nemzeti érték fellelhetőségének helye: A Smidt Múzeum udvara (9700 Szombathely, Hollán Ernő utca 2.)

A javaslatot benyújtotta: Dr. Smidt Erzsébet

Forrás: Kalocsai Péter: Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867-191